Amikor a képzéssel találkoztam, éppen útkeresésben voltam. Tulajdonképpen folyamatosan keresem azt a bizonyos utat. Szinte az első pillanattól, amikor friss diplomásként bekerültem a közoktatásba, tudtam, láttam, éreztem, hogy valami más módját kell megtalálnom a pedagógus létnek, mint amit látok. Tanfolyamok és diplomák sokasága következett, de még mindig nem jött az a bizony „Aha élmény”. A változás 2017-ben indult el bennem, vagy inkább ekkor kezdtem vele igazán szembenézni. 2017 nyarán ismerkedtem meg az egyik mozgásterápiával és a mögötte álló alapítvánnyal, az ott dolgozó szakemberekkel.

Majd 2018-ban úgy döntöttem, hogy egyéni vállalkozóként folytatom a tanítást, fejlesztést. Tulajdonképpen ugyanazokban az óvodákban, iskolákban dolgoztam tovább, de már a magam főnöke voltam, ami hihetetlen szabadságot jelentett. 2019 év elején egy Facebook hirdetés keltette fel a figyelmemet, így találkoztam az Élménytréneri képzéssel. Ami a tartalom mellett megfogott, az az, hogy részletekben lehetett fizetni, hiszen pedagógusként ez meghatározó tényező. Vettem egy nagy levegőt, s elindultam Szarvasra. Kilépve komfortzónámból téli időszakban, ismeretlen városba és ismeretlen utakon, ismeretlen emberek közé valami bizonytalan, de tartalmában vonzó képzés irányába haladtam. Az alapképzés három napja alatt sok-sok kérdés, kétely volt bennem, hogy vajon tényleg szeretném-e folytatni, van-e értelme, de ahogy haladtunk előre a folyamatban egyre nyitottabbá váltam. Sok pozitív megerősítést kaptam az oktatótól, a csoporttársaktól a munkám, a szakmaiságom és a személyem irányába. Egyre inkább éreztem, hogy igen, ez lehet az a bizonyos út. A különböző modulok olyan témákat érintettetek, amelyek évek óta forrtak bennem.

A kommunikáció az első szakdolgozatom óta az egyik kedvenc témám, logopédusként a munkám meghatározó része. Az EQ fejlesztése az  a téma volt számomra, amelyről tudtam, hogy keveset tudok, de kulcs lehet a sikeres pedagógiai munkában és a gyerekek (és saját magam) fejlesztésében. A stresszkezelés olyan kulcskérdés, mely nem csupán a munkában, de a családi- és magánéletben is rettentően fontos, mégis nagyon kevés hangsúlyt kap egy átlagember életében. A coaching egy teljesen ismeretlen terület volt számomra, ám mivel addigra már minden modulon túl voltam, tudtam, hogy csakis építő és fejlesztő hatással lehet a munkámra. Tehát a kezdeti kétely és bizonytalanság után egyre nyitottabban álltam a képzéshez, amely egy önismereti és módszertani utazás, mely utazás végére egészen más szemmel látjuk magunkat és a munkánkat. Életre szóló élmény volt és hálás leszek mindig azoknak az embereknek, kollégáknak, akik részesei voltak az én utazásomnak.

A képzés után úgy éreztem, kinyíltam, megerősödtem, találtam egy olyan utat, célt, amit éveken át kerestem. Az élménytréningben mindaz benne van, amit korábban tanultam: a gyógypedagógia, a drámapedagógia, a mozgásterápia és még sok-sok más módszer, irányzat, de mindezeknek egy olyan egyvelege, ami tulajdonképpen bárki számára elsajátítható, a mindennapi pedagógiai munkában használható és valóban a gyermek-szülő-tanár egységét erősíti és segíti. A képzés során bizony ki kell lépni a komfortzónából, szembe kell nézni saját magunkkal, képességeinkkel, határainkkal, de a fejlődés és fejlesztés éppen erről szól.

A képzés befejezése után már tudtam, hogy ezt folytatni fogom. Ekkor következett a tanulási coaching tanfolyam. Erre már alapvetően úgy érkeztem, hogy tudtam, maga az a 6 nap és a velejáró tudásanyag is meghatározó lesz a további munkámban. Legnagyobb meglepetésemre a legfontosabb, amit ekkor kaptam, újabb önismereti ébredések, sírás és nevetés, újabb emberi kapcsolatok, melyek a későbbi munkámra meghatározó hatással voltak. Persze nem elhanyagolható az a diagnosztikai ismeret és a rengeteg technika sem, ami azóta nagyon sokat tett hozzá a mindennapi munkámhoz.

Az i-re a pontot, vagy a koronát az oktatói képzés jelentette. De úgy is mondhatom, hogy a stabil háromszög utolsó oldala ezzel alakult ki. Egy olyan csapathoz tartozom, melynek tagjai azon munkálkodnak, hogy a lehető legtöbb intézményben jelen legyen ez a szemlélet, hogy minél több pedagógus megismerje és használja a módszert, hogy valóban élmény legyen a tanulás, élmény legyen a tanítás.

Jánosi Ágnes – Gyógypedagógus