Iskolába megy a gyerek? Iskolaelőkészítő megvolt?
Táska, ceruzák, füzetek, váltó cipő, kulacs, uzsonnás doboz, tornafelszerelés, stb. beszerezve?
Gyerkőc várja?
De vajon te, szülőként felkészültél az iskolakezdésre?
Felmérések igazolták, hogy a gyermekek jó tanulmányi eredményéhez a szülők részvételének, támogatásának kiemelkedően fontos szerepe van, a szülői támogatás pozitívan befolyásolja a gyermekek tanulmányi eredményét. A szülői példamutatás is kiemelt fontossággal bír. A szülőknek érdeklődést és pozitív hozzáállást kell mutatniuk a tanulás iránt, ez ösztönzőleg hat a gyermekekre. A támogató szülői szerep magában foglalja többek között az érzelmi támogatást és az átmenet megkönnyítését, a gyermek önállóságának és felelősségérzetének fejlesztését. Az érzelmi bizonytalanság az egyik első és legfontosabb kihívás, amelyet a gyermek tapasztalhat. Az iskolai környezet újdonságai és ismeretlensége könnyen szorongást válthat ki, különösen akkor, ha a szülő nem képes megfelelő támogatást nyújtani az érzelmi kihívások kezeléséhez. Az iskolai évek során a gyermeknek egyre több feladattal és kötelezettséggel kell szembenéznie. A szülőknek segíteniük kell a gyermeküket az időgazdálkodásban, a feladatok kezelésében és az iskolai kötelezettségek megértésében, továbbá a hatékony tanulási stratégiák elsajátításában is.
Szülőként is!
Tehát nem csak a gyermeknek kell érettnek és felkészültnek lennie az iskolai tanulmányaik elkezdéséhez, hanem az szülői felkészültség is nagyon fontos a gyermekek sikeres iskolakezdéséhez. A támogató és tudatos szülői jelenlét mind az érzelmi, mind a gyakorlati támogatás révén hozzájárul gyermekek sikeres tanulmányaihoz és fejlődéséhez.
Ha a szülők nincsenek felkészülve lelkileg a gyermek iskolakezdésére, az számos potenciális
veszéllyel járhat mind a gyermek, mind a család számára.
Az iskolakezdés az egész család életét megváltoztatja
Nemcsak a gyermeknek, neked is egy teljesen új fejezet kezdődik az életedben.
Az iskolakezdés nemcsak az ő életében hoz változásokat, hanem számodra is egy új szülői szereppel jár együtt.
Mostantól kezdve egy iskolás gyermek szülője leszel, és új kihívásokkal kell szembenézned.
Új napirendet, új szokásokat kell kialakítanotok. A kezdeti szülői gondoskodásnak, problémamegoldásnak és irányításnak fokozatosan át kell adnia a helyét a függetlenség,
problémamegoldás és döntéshozatal kialakításának.
Az elengedés kihívása
Az iskolakezdés sok szülő számára túlzott aggodalommal jár együtt.
„Ahogy az iskolakezdés napja közeledett, bennem egyre csak nőtt a félelem és az aggodalom. – meséli Judit. Minden apró részleten agyalni kezdtem, megannyi kérdés cikázott a fejemben. Vajon elég felkészült a gyermekem az iskolakezdésre? Hogy fogja kezelni a gyermekem az iskolai kihívásokat? Képes lesz önállóan boldogulni az iskolában? Vajon van-e bátorsága szólni a tanárnéninek, ha baja van? Ki mer menni egyedül a WC-re? Megtalálja a felszerelését? stb. Elérkezett az évnyitó napja. A reggeli előkészületeknél már láttam, hogy – bár nagyon várta az iskolát – Bori szemében is félelem tükröződik. Próbáltam mosolyogni, bátorítani, de a saját félelmeimet már régóta ráragasztottam a gyerekemre is. Azzal, hogy túlaggódtam minden részletet, eljutottam odáig, hogy már ő is fél az iskolától, mintha valami szörnyű dolog történne ott. Az iskolába vezető úton próbáltam leküzdeni a gyomromban lévő görcsöket, igyekeztem magabiztosságot sugározni. Amikor a tanítónénivel találkozott Bori, már könnyes szemekkel nézett rám, és görcsösen kapaszkodott a kezembe. Az évnyitón a szívem szinte megszakadt, ahogy láttam, hogy a gyermekem egész testében remeg a szorongástól, majd eltört a mécses. Minden egyes kis könnycseppje a szívembe fúródott. Éreztem, hogy a saját túlzott aggodalmam rányomta bélyegét az én kis elsősömre is. Miközben a gyermekem sírva nézte az évnyitót, belülről kínozott a tehetetlenség érzése. Bárcsak lenne egy varázspálcám, amivel eltörölhetném a gyerekem félelmét és megkönnyíthetném a terhét. Az aggódó szülői lelkem egy pillanat alatt ráragasztotta a saját szorongásomat a gyermekemre, és együtt sírtam vele a tornateremben.
Rádöbbentem, hogy el kellett volna engednem a túlzott félelmeimet, hogy helyet adjak a bizalomnak.”
Talán emlékszel még, mikor a gyermekedet először vitted az óvodába, vagy először aludt a nagyszülőknél. Már ismerős lehet neked a magabiztosság és az aggodalom keveréke, a büszkeség és az elszakadás fájdalma.
Ha aggodalommal és félelemmel állsz az iskolakezdéshez, az könnyen átragadhat a gyermekedre is, ezzel akadályozod őt az önállóvá válásban. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy bontogassák a szárnyaikat, próbálgassák magukat. Ezért különösen fontos, hogy nézz szembe az érzéseiddel, hiszen ez lehetőséget teremt arra, hogy ne csak a gyereked támogasd, hanem saját magad számára is új lehetőségeket teremts.
Érdemes tudatosítanod, hogy a saját érzéseid és aggodalmaid természetesek, a változás és az elengedés bizony kihívásokkal jár. De ne félj elvágni a lelki köldökzsinórt, hiszen továbbra is fontos szereplő maradsz a gyermek életében. A stabil, bizalmi kapcsolat és a kötelék, amit eddig kiépítettek, továbbra jelen lesz.
Kezelni a stresszt
„Délután, munka után rohantam Lidiért iskolába. Végre hazatértünk, de itthon folytatnom kellett a munkámat. Határidős feladatom volt. Az ügyfelekkel való tárgyalások, a projekt határidők és a folyamatos nyomás már így is teljesen kimerítettek. Ahogy beléptem az ajtón, a fáradtság és a stressz csak még inkább elárasztott. Tudtam, hogy Lidi alig várja, hogy megossza velem, mi történt vele ma az iskolában. A kis elsősöm ugrált a kanapén, mosolyogva, az arcán a nap alatt szerzett kis kalandok lelkesítették. Éreztem, hogy a szívem melegséget kap, de nem volt erőm reagálni. A szavait szinte nem is hallottam, miközben próbáltam levetkőzni a munkahelyi gondokat.
„Maradj már egy kicsit csendben!” – mordultam rá, anélkül, hogy a szemébe néztem volna. A lelkesedés a kis arcán hirtelen eltűnt, a szemében csalódottság és zavar tükröződött. Csináltam egy kávét magamnak, leültem, próbáltam átgondolni a teendőimet,
miközben a gyerek csendben elvonult a szobájába. Ekkor már éreztem, hogy rosszul csináltam valamit, de a fáradtság és a nyomás már elmosták benne m ezt az érzést. Később megkérdeztem tőle, hogy milyen napja volt, de már nem volt hajlandó válaszolni. A gyermek, aki korábban örömmel osztotta volna velem az élményeit, most bezárkózott. Az elszalasztott pillanatnak fájdalmas következményei lettek.”
Az iskolakezdés hatékony időgazdálkodást igényel, új napi rutint kell kialakítanotok, a délutáni házi feladatok és tanuláshoz szükséges idő megteremtése kulcsfontosságúvá válik. A munka után indul a második műszak, rád várnak az otthoni feladatok és tanulással kapcsolatos teendőkis . Ebben az időszakban is kiemelkedő fontosságú, hogy hatékonyan kezeld az ezekből fakadó stresszhelyzeteket, és megtanuld egyensúlyba hozni a munka és a szülői szerep kihívásait, hiszen a nyomás, a sok idegeskedés, esetleg veszekedés gátló lehet a megfelelő iskolakezdést biztosító feltételek kialakulásának. Az otthon szeretetteljes, biztonságot nyújtó, kiegyensúlyozott légköre a gyermek személyiségének harmonikus
fejlődését biztosítja.
Érzelmi jólét szülőként
Az iskolakezdés egy hatalmas mérföldkő mind a gyermek, mind a szülő életében. Ahhoz, hogy a szülő hatékonyan támogatni tudja az iskolakezdő gyermekét, fontos, hogy elsőként önmagát támogassa. A szülő jólétének fenntartása kulcsfontosságú az egyensúly
megtartásához ebben az izgalmas, ugyanakkor kihívásokkal teli időszakban.
Fontos, hogy szánj időt és figyelmet saját lelkednek is, gondoskodj magadról, töltődj fel az iskolakezdés előtt, hogy stabil támasza legyél a gyermekednek.
Gondoskodj magadról, hogy segíthess a gyermekednek. Ne feledd el, hogy te vagy az, aki fogadod a gyermeket egy nehéz iskolai nap után, meghallgatod, vígasztalod, bátorítod és támogatást nyújtasz számára.
Milyen a jó szülői stratégia? Vekerdy Pál szerint:
„Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.”
Az önmagunk iránti gondoskodás lehetőséget teremt arra, hogy szeretetteljes, biztonságos
környezetet teremtsünk a gyermek számára, miközben egyúttal fejlesztjük saját belső
erőforrásainkat is.